Ahogy hosszabbodnak

a nappalok, úgy töltődöm én is. Szeretem az évszakokat, a velük járó változásokat, de a tavaszt, azt a legjobban. Már itt settenkedik, érzem én! Benne van a levegőben, a föld illatában, a fák ágában, a nap fényében. Csak várni kell kicsit! Kitartás!

 A szelet viszont nem szeretem, nagyon nem. 

Töltődésem kezdetén újrahasznosítottam: levágott farmerszárból apró cipőt, maradék hulladékból kockásat!

Egy kedves házaspár pici fiának ajándékba :-)

Van aki virágot, van aki...

ékszert, romantikus vacsorát kap Valentin napra. Én polcot kaptam :-)

Igen, itt aztán van minden, csak polc nincs!

És végre! odalett a káosz :-)

kedvencem ez a kidobott fenyő fiók. A fája tökéletes volt, csak le kellett csiszolni, lekentem lenolajjal, párom rögzítette négy ponton a falhoz. Egyszerűen csak egy mintás papírt hajtogattam az aljába, ebbe pedig egy méretre vágott, darab rózsás textillel borított (nagyitól örököltem - ezer éves) polisztirol lapot passzítottam: emlékeztető táblának.  Na és a cérnatartó? Két fúrt lyuk + az elvirágzott orchideámtól kölcsönzött bambuszpálca, és kész.  Ti mit kaptatok-adtatok?